Miért nem segítenek a spirituális könyvek?

A spirituális út paradoxona

– Lenne szíves megmondani, merre kell mennem? – kérdezte Alice.
– Az attól függ, hová akarsz jutni – felelte a a vigyorgó macska.
– Ó, az egészen mindegy – mondta Alice.
– Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy – mondta a Cheshire macska. – Csak menj, menj, ameddig…
– Ameddig valahová el nem jutok – fejezte be Alice.
– Valahová okvetlen eljutsz – mondta a macska -, ha elég sokáig mégy.
 
/Alice Csodaországban  – Lewis L. Carroll

Spirituális irodalomBiztos Te is elérkeztél valamikor arra a pontra, amikor már rengeteg ezoterikus, spirituális könyvet végigolvastál, rengeteg mindent megértettél, fejből fújtad a bölcsességeket, mint például “Ahogy fent, úgy lent” vagy “Nem a cél, az út a fontos”, sőt, meg is próbáltad több kevesebb sikerrel ezt beépíteni az életedbe. Mégis… valahogy az eget rengető változás elmaradt.
Elvileg annyi tudást magadra szedtél már, hogy könyvtárakat tudnál vele megtölteni, de a hétköznapok hétköznapok maradtak. Belül érezted, hogy ez még mindig nem AZ, bár nehéz lett volna megfogalmazni, mi is az az AZ.

Én pont így voltam vele.

Hasonló volt a helyzet a tanfolyamokkal, tréningekkel és előadásokkal. Hasznosak voltak, érdekesek, jó embereket ismertem meg általuk és kétségtelenül kaptam néhány “aha” élményt, de valami mégis hiányzott. Nem mondhatom, hogy nem volt változás, de nem az igazán lényeges dolgokban. Nem hozták meg az áttörést, bár számomra az se volt világos, hogy honnan hova szerettem volna áttörni, vagy hogy mi is volt tulajdonképpen a gond.

Felismertem, hogy a tudatom labirintusában keringek, és bármennyire is kiélezett már a gondolkodásom, saját magamat nem tudom kijátszani. Tudatos tudatom ugyanolyan gyors és ügyes húzásokkal reagált az ő megváltoztatására irányuló próbálkozásokra, mint amilyen ravaszul én ezeket kiterveltem ellene. A szerszámot önmagával próbáltam átdolgozni.

Ez lehetetlen volt. Az egyik legjobb dolog számomra ebben az volt, amikor erre ráébredtem. Rájöttem, hogy egy teljesen más utat kell keresnem, ami nem a tudatos tudaton keresztül vezet. Ez volt az, amikor leereszkedtem a nyúlüregbe, hogy Csodaországba jussak.

Hogyan?

Már egy ideje érdekelt a hipnózis. Tudtam, hogy ez a tudatalatti elérésének egyik legközvetlenebb eszköze. Ezért elmentem egy hipnózis ülésre.
Bevallom, fel voltam rá készülve, hogy hipnózis ide vagy oda, eleget tudok már a tudatról és a világról, szóval ha a hipnotizőr valami ezo-maszlaggal kezd el traktálni, én  leoltom.

Ez volt röviden összefoglalva a hozzáállásom. Ma már elég viccesnek hat, de akkor öntudatosan felfújtam magam és beállítottam a hipnózis ülésre.
Ami ezek után történt, az életem egyik legérdekesebb utazásának kezdete. Elkezdtem megismerni a Tudatot, így, nagy betűvel. A könnyebbség kedvéért szét szoktuk szedni és külön neveket használunk a “részeire”, mint például tudatalatti, felettes tudat, tudatos én stb. A lényeg, hogy ez mind egy.

Nagyon fontos, ezért szólok róla pár szót, mit jelent az, hogy MEGISMERNI a TUDATOT.
Ez egy megtapasztalás, MEGÉLÉS és az ezen keresztüli megértés. Nem intellektuális információfeldolgozás. Amikor megéljük ezt, akkor nem kellenek érvek, vagy magyarázatok. A tanulás mégis villámsebességgel megtörténik, és ezzel együtt a VÁLTOZÁS is.

Ez olyan, mint hogy nem kell elmagyarázni egy egészséges szemű embernek, milyen a narancssárga szín. Tudja. Ha magyarázni próbáljuk, abból csak zavarodás lesz.

Ahogy felnőttünk, rászoktunk, hogy szinte kizárólag a tudatos tudatunkkal próbáljunk megérteni mindent.
Ezzel próbálunk megérteni érzelmeket, feldolgozni eseményeket, traumákat. Racionalizáljuk őket. Elmagyarázzuk magunknak miért is helytelen haragudnunk a kollégánkra, vagy “okos enged, szamár szenved” filozófiával próbáljuk túltenni magunkat sérelmeinken.

Miután ez nem sikerül, vagy kirobbannak belőlünk, vagy rosszabb esetben elfojtjuk őket.
Nagyon leegyszerűsítve így néz ki az, amikor a tudatos tudatunkkal próbálunk kezelni érzelmeket és érzéseket. Ez egy eleve kudarcra ítélt próbálkozás.
Nos mi történik, amikor spirituális könyveket olvasunk? Ugyanez.
Változik valami? Harmat-halványan.

Káros egyensúly

 A tudatos tudatunk egyensúlyt akar fenntartani. Ennek oka van. A test fizikailag is az egyensúly fenntartására van programozva. Ez igaz az agyra és az egész idegrendszerre is. Az adott állapotot, bármily kellemetlen legyen is, ha az régóta fennáll, a test megszokja, hozzá igazítja a működését, hormonháztartást, minden funkcióját. Ezért minden változás, legyen az tudati vagy fizikai, ellenállásba fog ütközni. (Akit részletesebben érdekel az agy működése és a gondolatok hatása az agyra, annak nagyon javaslom Joe Dispenza könyveit.)

De azért van önálló akaratunk, hogy ezt megtehessük.

A tudatos tudat megpróbálja a kedvünkért kompenzálni azokat az érzelmi helyzeteket, amikkel nem tud megküzdeni. Így amikor elolvasunk egy-egy könyvet, vagy elmegyünk egy előadásra, akkor a tudatos agy megadja nekünk azt az érzést, hogy “Igen, már értem!”, olyan, mintha “történt volna valami”, “többek lettünk”. És valóban lehet, hogy nagyon gazdag tudáshoz jutottunk. De ez nem elég. Sajnos.

A tudatos tudat miközben a vágyott érzést megadta nekünk, valójában mélyebb szinten mindent megtesz, hogy az állapotunk megmaradjon a régi.

Erre van programozva. És nem érdemes ezért neheztelni rá, ez egy nagyon hasznos program. Az életünk valószínűleg lehetetlen lenne nélküle. De nem szabad hagyni, hogy átverjen.

A megoldás: a változás

A tanulás egyúttal változás.

Ha egy könyv által nem változtunk, akkor nem tanultunk valójában. Csak információt építettünk be a tudatos agyunkba.
Nem a könyv hibája. A könyvek csodálatosak.
Mi nem használjuk megfelelően a tudatunkat.
Bennünk, a tudatunk mélyebb rétegeiben, nevezhetjük tudatalattinak vagy felettes tudatnak, több könyvtárnyi információ lapul, ami csak arra vár, hogy elsajátítsuk, megéljük, többé és mássá legyünk általa. A könyvek is ezt az információt rezegtetik meg bennünk, de ha nem nézünk magunkba és nyitjuk meg ezt a forrást, akkor hasztalan a dolog.
Jó, de akkor hogyan tegyük ezt?

Megértés helyett megélés

Megélni a tudást úgy tudjuk, ha a tudatos tudatunkon túli tudatunkkal megtanulunk kommunikálni. Jobban mondva megtanulunk átkapcsolni a “jobb agyféltekés” üzemmódba. Legalábbis manapság előszeretettel nevezik ezt így. Az elnevezés mindegy. A lényeg, hogy a logikus, lineáris, ok-okozati tudatmódból átváltunk egy mélyebb, érzéseken, érzelmeken és energiákon alapuló üzemmódra.

Amikor átváltunk, akkor a perspektívánk, amivel látjuk a világot 180 fokot fordul. Megváltoznak a fontossági sorrendek, sokkal érzelemgazdagabbá válunk. Elsőre talán irracionálisnak is tűnhet innen nézve a világ, de hamar meg lehet szokni.

Ennek a tudatállapotnak az elérésére bizonyosan több mód is van, én egyet használok, ami számomra elég hatékony, ez az ÖNHIPNÓZIS.

Ez egy mély transzállapot, amit némi tanulás után az ember saját maga is létre tud hozni.

A világ megváltozik. A perspektíva, aminek közepén korábban saját magunk és a problémáink álltak, drasztikusan átalakul. Kitávolodva az eddigi perspektívánkból távolról kezdjük látni azt a szövevényes, energetikailag összekuszált hálót, ami az életünk.

Hatalmas méretű összefüggés rendszerek válnak láthatóvá, amit nem logikus aggyal rakosgat össze az ember, hanem feltárul, mint egy érzés, érzet és bizonyosság.

Amit meg szeretnék osztani ezzel kapcsolatban Veled, az az, hogy ehhez nem kell médiumnak vagy Uri Gellernek lenni, nem kellenek különleges képességek. Ez mind Veled jött a kezdő-csomagban. Mint csecsemő Te is így érzékelted a világot, csak a tudatos tudatod még nem volt ott, hogy segítsen Neked ezt a tudást rendszerezni.

Most is Benned van egy komplett belső gubanc-oldó eszköztár.

Amikor elkezded használni, akkor azok az igazságok és bölcsességek, amik most sokszor csak szavakban vannak jelen, egyszer csak élni kezdenek!

Elengedsz sérelmeket, mert igazából csak megszűnsz erőnek erejével táplálni és tartani őket. Elszállnak Belőled, mint a pára. Érezni fogod, hogy eddig azt HITTED, hogy nem tartod őket, valójában energiáddal megkövesítetted és magadba temetted azokat.

Fantasztikus érzés, amikor elpárolognak a régi fájdalmak, sérelmek! Könnyebbnek érzed magad. A magyar nyelvben él is ez a kifejezés: “Kő esett le a szívéről!”

Megváltoznak a szokásaid, prioritásaid.

A világ színesebb lesz, tisztelet ébred Benned az iránt a csoda iránt, amiben élünk. Ezzel együtt minden lény iránt is.

Régi kötelékek elkezdenek lehullani Rólad. Egyre szabadabbá válsz, egyre egyszerűbbé és egyre boldogabbá.

Nem minden régi fájdalom párolog el simán. Van, ahol ki kell egyenlítenünk a számlát. Megbánással, együttérzéssel, érzések megélésével. Ez vele jár. Sokszor pont ettől félünk a legjobban. Szembenézni az igazsággal. Pedig amikor megtesszük, bármily fájdalmas is, hatalmas terheket teszünk le a lelkünkről. Megéri.
Ne halogassuk, mint a fogorvost, azt tettetve, hogy minden rendben, nincs semmi gond.
A szembenézés nyitja meg az utat a változás előtt. A változás pedig a boldogság előtt.

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Vélemény, hozzászólás?