A Cheshire macska nyomában

Mi is ez az egész?

Elképesztő és nem várt tapasztalatok tárultak fel a hipnózissal végzett munkám során (magammal és másokkal) a tudatunkról, rólunk és a minket körülvevő világról. Eleinte nehéz volt eldöntenem, mihez is kezdjek azzal a gazdag információhalmazzal, amit kapok nap, mint nap. Nem tudtam, hogy illesszem az életembe. Idővel azonban kirajzolódott pixelről pixelre a nagy kép, amire ránézve végre megértettem, mi is ez az egész és miért is vagyok itt. Most megosztom ezeket a tapasztalatokat remélve, hogy Benned is felébresztik azt a tudatalatti, intuitív tudást, amit keresel.

Hogy jön ide a Cheshire macska?

Alice belép Csodaországba, ahol egy elképesztő valóságot tapasztal meg.
Alice belép Csodaországba, ahol egy elképesztő valóságot tapasztal meg.

Ha olvastad az Alice Csodaországban című könyvet, vagy láttad a filmet, akkor bizonyára emlékszel a vigyorgó macskára, akinek az abszurd megjegyzései teljesen zavarba hozták Alice-t.

(Aki esetleg azt hinné, hogy egy gyerek meséről van szó, annak érdemes ismét elővennie a könyvet, semmiképpen nem a mesefilmet, és egy elvontabb pillanatában újra elolvasni. Meglepően érdekes. Nem véletlen, hogy a Wachowski testvéreket is megihlette a Mátrix megalkotásakor.)

Így voltam én a saját magasabb tudatommal és tudatalattimmal. Eleinte nem értettem, mit akar velem közölni. Tapasztalataim zavaros kuszaságnak tűntek. Gyakran éreztem magam zavarban és bosszankodtam.

Érdekes érzés volt. Akárcsak a Mátrixban, amikor Morpheus megkérdi Neo-t, hogyan definiálja a valóságot. A valóságom nagy részéről kiderült, hogy pusztán projekciók és feltételezések kusza halmaza.

Hadakozás a tudatalattival

Nem értettem, hogy miért nem értek én ebben a számomra új valóságban “semmit”. Miért nem a feltett kérdéseimre kapok válaszokat, és miért is visz a magasabb tudatom (nevezzük akárhogy a szokásos tudaton kívüli tudatot) olyan irányba, amit én nem is kérdeztem.

Egyszer egy mindennel elégedetlen, nehéz pillanatomban megkérdeztem a magasabb tudatot: miért nem a konkrét kérdésemre kapok választ? Miért valami teljesen másról kapok információt? Mik ezek az elvont válaszok, mintha csak valami önmagába gabalyodott gurut hallgatnék? Velem van a baj?

A válasz látványosan lecsapta a labdámat: kérdéseim eleve téves elképzelések alapján lettek feltéve, vagyis rossz a kérdés. Ha ezekre adna választ a Tudat, az félrevezetne. Ehelyett azt az információt adja meg, amire szükségem van ahhoz, hogy a valódi, mélyen fekvő problémámat megoldjam. És ez a problémám szinte kivétel nélkül a téves látásmódból fakadt.

Nem hagytam ennyiben, -Rendben, de miért kell ez az abszurd körítés?

(Itt eszembe jutott Bulgakov Mester és Margaritájából az a jelenet, amikor az egyik szereplő megkérdezi, mennyi az idő, és Woland, a Mágus annyit válaszol, hogy Annuska már kiöntötte az olajat. Hogy jön ide Annuska? Hogy jön ide az olaj? Pedig Bulgakov kristálytiszta transzcendens pontossággal adta meg a valódi választ erre a kérdésre. Vajon honnan ismerte az idő valódi természetét?)

Tovább faggatóztam, -Miért nem lehet ezt érthető formában mondani? Miért nem látom át az összefüggéseket?

-Mert a tudatosan megtanult lineáris logikával közelíted meg a dolgokat, – jött a válasz, – ez pedig nagyon korlátozott, egy síkon mozog és az összefüggéseknek csak nagyon szűk szeletét képes felölelni. Ha az alapján próbálod megérteni a valóságot, akkor csak egy vetületet látsz, abból pedig torz, hiányos következtetést vonsz le. Addig, amíg nem tanulod meg a szokásos logikán túli, intuitív tudatosságodat használni arra, hogy a valóságot megtapasztald, addig a kapott információk között nem fogod látni az összefüggéseket. Addig nem fogod látni, hogy a két pont között, ahol most vagy és ahova jutni akarsz, az a látszólag oda nem illő információ, az a bizonyos kanyar a legrövidebb út. Ez is egyfajta logika, csak teljesen más, átfogóbb és befogadóbb, mint amihez szokva vagy.
Egyelőre csak igyekezz hinni, hagyatkozz az intuíciódra. Később egyszer csak átáll a tudatod és hirtelen megjelenik előtted a nagyobb kép.

-Ennyi?… Elégedjek meg azzal, hogy a sötétben tapogatózom? Várjak vakon, hátha majd egyszer felszáll a köd? Ha meg nem száll föl akkor az azt jelenti, hogy véglegesen belezavarodtam a tévképzeteimbe? Nem. Én ÉRTENI akarom!

-Pont ez a bajod. Mindent a mostani elképzeléseidnek megfelelően akarsz megérteni és azt is azonnal, ahelyett, hogy előbb megtapasztalnád, amit megérteni igyekszel. A tudatod dobozkájába próbálod bepréselni a Valóságot, nem pedig kilépni a dobozból, hogy megtapasztald mindazt, ami nem fér bele.

Eltartott egy darabig, míg ezt a logikus én elfogadta.

Új perspektíva

Nem volt mit tenni. Ha tovább akartam haladni a mélyebb megértés felé, el kellett fogadnom, hogy tapasztalnom kell, úgy, hogy teljesen feladom az addigi elképzeléseim nagy részét.

Alice tanácsot kér a Cheshire macskától (Sir John Tenniel eredeti könyvillusztrációja 1865-ből)

Az eredmény az lett, hogy elkezdett előttem feltárulni Csodaország, a tudatunk elképesztő birodalma. Ami addig mesebeli zagyvaságnak tűnt, lassan alakot öltött, mint az univerzum elképesztő rendje és kreativitása.

Nap, mint nap, nem tehetek mást, mint rácsodálkozom erre a roppant összetett világra, amiben élünk, arra a minden tudományunkat felülmúló intelligenciára, ami ezeket az önszervező rendszereket és folyamatokat létrehozza, módosítja és működteti. Kívánom, bárcsak minél többen felébrednénk erre a zseniális Valóságra, ami körülvesz minket minden egyes pillanatban, kívül és belül!

Azon leszek, hogy minél több mindent megosszak Veled ebből a tágabb Valóságból, hogy megpendüljön Benned is ez a belső tudás és megértés. Remélem, hogy velem együtt Te is csodálattal ébredsz rá, mind több és több elképesztő részletére ennek a minket körülvevő világnak!


Az illusztrációk a Walt Disney Pictures 2010-es évi Alice in Wonderland című filmjéből illetve az eredeti könyv illusztrációinak kiszínezett változatából származnak.

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.