1. Lecke: Mitől vagyunk boldogtalanok?

Érzések, tudatosság és boldogság

Lássuk, hogy hogyan kapcsolódik a tudatosság és a tudatalatti érzések a boldogsághoz és belső szabadságérzethez, illetve, hogyan tudunk elállni a saját boldogságunk útjából.

A fény hiánya

“Mitől vagyunk boldogtalanok?”

Itt azonnal álljunk is meg egy pillanatra! Ne dőljünk be az egónk csábításának és ne kezdjük el sorolni az okokat és sérelmeket, amik a boldogtalanságunkhoz vezettek!

Pl: “A testvéremet jobban szerették, mint engem.”, “Apámnak/Anyámnak/XY-nak sose voltam elég jó.”, “Szegény családba születtem, a semmiből kellett kiverekednem magamat” stb.

Az egónk minden sérelmünket számon tartja és készenlétben várja, hogy ezeket boldogtalanságunk okaként fellobogtathassa, ezzel elhárítva rólunk a felelősséget és a magunkkal való szembesülés kellemetlenségeit.

Csakhogy nagyon érdekes, hogy valahányszor az emberek eljönnek egy hipnózis ülésre és transzba kerülnek, tudatalattijuk teljesen más választ ad erre a kérdésre:

“Magamat teszem boldogtalanná.”, “Nem engedem, hogy boldognak érezzem magam, mert nem érdemlem meg.”, “Boldogtalan vagyok, mert nem azt teszem, amit tenni szeretnék.”, “De hiszen én mindig is boldog voltam, csak nem ismertem ezt fel.”, “Boldogtalan vagyok, mert nem merem beleélni magamat a pozitív érzésekbe. Félek, hogy vége lesz.” stb.

Ha a tudatalattinkra hallgatunk, akkor már teljesen más képet kapunk. Az ő véleménye többnyire az, hogy a boldogság hiányának az oka mi vagyunk. Maga a boldogság adott. Pusztán a felhalmozódott negatív érzések, feszültségek akadályozzák meg azoknak az alapvető pozitív érzéseknek a megélését, amik amúgy természetes közegünket alkotják.

Mik ezek a negatív érzések, feszültségek?

Ezek egyszerűen a fény, vagyis a tudatosság hiányának jelei.

Boldogtalanság - a Fény hiánya
Boldogtalanság – a belső fény hiánya

Tehát az elméleti magyarázat tényleg nem bonyolult. A valóságunk azonban időnként nem is lehetne zavarosabb.

Egy bonyolult érzelmi káoszban forgunk, gyakran teljesen elvesztve az orientációt.

Hogyan szabaduljunk meg tőlük?

Könnyű azt mondani, hogy “szabadulj meg a negatív érzéseidtől, gondolkodj pozitívan”! Ha csak ennyin múlna, facebook felhasználók milliói folyamatos boldogságmámorban úsznának.

Csakhogy ehhez minimum fel kellene ismernünk ezeket a negatív érzéseket magunkban. Tudnunk kellene, mik is ezek a negatív érzések és mihez is kezdjünk velük. Sőt, általában magukkal az érzésekkel és azok működésével is jó lenne tisztában lennünk.

A leggyakrabban ott bukik meg a dolog, hogy nem szeretjük a negatív érzéseket. Mint nevükben is benne van: negatívak, vagyis rosszak. Nem esnek jól. Tehát mit teszünk? Bármit, csak hogy minél gyorsabban, minél távolabb kerüljenek. A legjobb lenne egyszerűen eltüntetni őket. Megnyomni a törlés gombot és elégedetten hátradőlni. Ez többnyire sikerül is nekünk, amennyiben elfojtjuk és lenyomjuk őket a tudatalattiba.
Szembesülni velük? Önként a legritkább esetben vállalkozunk rá. Inkább meg szoktuk várni, amíg az élet sarokba szorít minket és nem ad más választást. És még ilyenkor is küzdünk a végsőkig.

A dédelgetett zsarnokunk

Szerencsések vagyunk, ha időben rádöbbenünk, hogy az esetek túlnyomó részében az egónk sebezhető, puha testét védjük, miközben ő a háttérből vérben forgó szemekkel rángatja a zsinórjainkat. Ezt persze szándékosan színeztem drámaira egy kicsit, de nem ok nélkül. Az életben talán nincs tálcán kiszínezve előttünk a valóság, ezért elmegyünk mellette, de tény, hogy a legtöbb egónak  semmilyen ár nem túl drága ahhoz, hogy magát megvédje. Legyen az a szeretteinkkel való viszony, az álmaink vagy akár az életünk.

Érzelmi koktél

A helyzetünket nehezíti, hogy az érzéseink ritkán nyilvánulnak meg vegytisztán, szépen gondosan ledesztillálva egy-egy alapérzésre. Általában inkább egy “érzelmi koktélt” élünk meg. Ezt már nehezebb szétszedni alap összetevőkre. Pláne nehezebb az érzelmeket létrehozó okokat megtalálni. Így a kétségbeesésnek ebben a szakaszában már kapkodunk a fejünkhöz és nem értjük, miért vert meg mindet az élet ezzel a sok, zavaros, feszítő, de mindenképpen fájdalmas érzéssel.

Az érzések és a bal agyféltekénk

Mivel a kultúránk túlnyomórészt a racionalitásra és logikára épít, az érzelmeket gyanakodva kezeli. A túlfejlődött racionális elme számára, amely önmagát a férfias dolgok közé sorolja, az érzelmek valami amolyan bájosan “női” dolog. Olyasmi, amitől sírnak és nevetnek az emberek. Sokszor fogalma sincs mire fel, de leginkább, hogy minek. Számára annyira szükségesek az érzelmek, mint a karácsonyi girland az ajtó fölé; a gyerek és az asszony imádja, amúgy csak útban van.

A racionális elme túlsúlyba került. Az érzések számára érthetetlenek, megmagyarázhatatlanok, logikátlanok, kiszámíthatatlanok és ennél fogva veszélyesek. Valószínűleg, ha képes lenne rá, már a puszta létezésüket is letagadná. Azonban ez nem megy. Bármennyire nem kézzel foghatóak az érzések, letagadhatatlan, hogy léteznek. Így megpróbált módokat találni arra, hogy hogyan “kezelje” őket.

Rendnek kell lennie!

A racionalitáson alapuló kultúránk nem tudta feloldani ezt az ellentétet az érzések és a logika között, így jobb híján magyarázatot keresett az érzésekre. Valahogyan kezelhetővé és értelmezhetővé kellett őket tennie ahhoz, hogy ne érezze fenyegetésnek ezeket az energiákat.

Ekkor szerencsére a hormonok felfedezése megadta a kívánt támaszt. Az érzéseket sikerült elhelyezni a fizikai világunkhoz tartozó, megfelelően felcímkézett polcra, mégpedig biokémiai folyamatokként és vegyületekként. Innen már csak egy lépés az érzelmi problémák vegyi kezelése.

Nos, pontosan így működik a (nyugati civilizált társadalmakban) hagyományosan kondicionált logikus elme.

Mélységesen nem érti az intuitív elme működését és a hozzá kapcsolódó érzelmi folyamatokat, és nem is különösebben szívleli.

Gyerekkorban kezdődik

Mivel a szülők igyekeznek gyerekeiket minél korábban átállítani erre a bal agyféltekés gondolkodásra, így elég hamar fellép a disszonancia a logikus elme és az intuitív elme között.

Ez a disszonancia feszültség és negatív érzés lesz. Ez egy egyszerű következmény és egyben egy jelzés, hogy odalenn, a kazánházban nő a nyomás. Valamit csinálni kell.

Mi gyerekkortól fogva nem tanuljuk meg ezeket az érzéseket megfelelően kezelni. (Maga az a kifejezés is, hogy az “érzelmeket kezelni” kell, arról árulkodik, hogy ezt a fogalmat a racionális elme alkotta).

Az érzések “kezelése”

Így egy átlagos, a nyugati civilizációban szocializálódott embernek kétféle válaszreakciója van az érzelmekre (elsősorban a negatív érzelmekre gondolok, de a pozitívak esetén is gyakori ez a jelenség): elfojtja őket vagy kirobbannak belőle. A harmadik variáció e kettőnek az elegye, személyiségtől függő arányban kombinálva.

Az elfojtás elsősorban (de nem kizárólag!) befelé romboló hatású, a kirobbanás pedig kifelé. A lényeg a romboló hatáson van.

És az eredmény

Mindkét esetben REAGÁLUNK az adott helyzetre. Nem irányítunk.

Vannak, akik abban a tévhitben vannak, hogy kifejezett agresszió esetén az irányítás náluk van. Nos, ezt egyszer kérdezzék meg a tudatalattijuktól. Meglepő választ fognak kapni.

Tehát, ha reagálunk, az azt jelenti, hogy viselkedésünk DETERMINÁLT. Sodródunk az árral, az események hatásaival.

Sokan az elején ezt nem vesszük észre. Egónk segít elhitetni velünk, hogy kézben tartjuk a dolgokat. Azért tudja ezt megtenni, mert a veszteségek és káros hatások nem válnak azonnal nyilvánvalóvá. Amikor azonban rácsodálkozunk, hogy vajon miért került kátyúba az életünk, akár egészségileg, akár párkapcsolati szempontból, akár bármilyen egyéb okból, akkor az egónk az elsők között van a siránkozásban.

Érzések = energiák

Mióta a fizika kimondta, hogy minden energia (márpedig azt elég rég kimondta már), azóta nem lehet meglepetés, hogy az érzések is energiák.

Minek vannak az érzések?

Miután összekuszáltuk őket, mint egy gombolyagot, gyakran megkérdezzük, minek vannak egyáltalán. Jó, az világos, minek vannak a jó érzések. Mert szeretet, vagy öröm nélkül rossz lenne élni. De fájdalom nélkül azért elképzelhető lenne az élet.

Mint szó volt róla, az érzések energiája akkor válik negatívvá, amikor diszharmóniába kerülünk önmagunk intuitív, belső énjével. Innentől, hogy ezt felismertük, már csak egy ugrás a következő felismerés: az érzések használhatóak lakmuszpapírként!

Mit jelent ez?

Ha negatív érzéseket, fájdalmat, feszültséget élünk meg, akkor az annak a jele, hogy dolgunk van magunkkal.

Tehát ennek az energiának bizonyos formái (mondjuk ki: negatív érzések) negatívan hatnak ránk.

Mégis, mit tehetünk ez ellen a negatív hatás ellen?

Az első kulcs: Transzformáció

Ha az elfojtásuk csak feszültséget és rombolást teremt, a szabadon engedésük pedig a környezetünkön csapódik le, akkor mit lehet tenni, hogy a kecske és a káposzta is jóllakjon?

Kézen fekvőnek tűnik a megoldás, hogy transzformálunk kell ezeket az energiákat. Vagyis át kell alakítanunk őket. Onnantól már nem pusztán REAGÁLUNK a környezetünk eseményeire, hanem URALNI tudjuk a legfontosabb elemét a dolognak, magunkat.

(Itt rendszeresen felébred a kísértés, hogy ismét elfojtsuk, betuszkoljuk tudatunk valamely mély bugyrába a nem szeretett érzést, “uralom magamat” címen, lehetőleg úgy, hogy írmagja se maradjon. Nos, most semmiképpen sem erről van szó! A mi eszközünk a Tudatosság lesz.)

Így elkezdjük tudatosabban irányítani az életünket.

Hogyan?

Először meg kell értenünk, hogyan működnek az érzések.

A tudatalatti batyu

Minden élmény egy csokor érzést és körülményt (nevezzük őket szimbólumoknak, majd később kiderül, miért) köt össze. Amikor ezek a nem megfelelő feldolgozás miatt megrekednek bennünk, mi elkezdjük őket lenyomni a tudattalanba. Ezt annyira rutinosan csináljuk, hogy gyakorlatilag szinte automatikusan történik.

Ezek a negatív érzés csokrok leülepszenek, rétegről rétegre a tudatalattiban, mint a kőzettani rétegek. Annyiból is jó a hasonlat, hogy ebben az állapotban valóban “megkövesedik” ez az érzelmi energia.

Ez történhet egyszeri trauma hatására, de rendszeres feldolgozatlan események, állapotok hatására is.

A lényeg, hogy ez a mi energiánk és ebben a formájában a tudatos tudatunkból kikerülve, a tudatalattiban folytatja a működését. Hiú ábránd azt hinni, hogy az elsüllyedt emlék már nem befolyásol minket.(“De hiszen annak már ezer éve!”, “Akkor még egészen kicsi voltam!”,  “Azt már rég kinőttem!”, “Már túltettem magam rajta!”, “A múltat nem lehet megváltoztatni.”)

A fel nem dolgozott érzelmi trauma továbbra is hat ránk. Valahányszor az életünkben az adott tapasztalathoz kapcsolódó szimbólumok felmerülnek (hasonló, vagy pusztán messziről emlékeztető körülmények), a tudatalatti energiák hatni kezdenek és beindítják bennünk a hozzájuk kapcsolódó programokat.

Lássunk megint egy egyszerű példát!

Tegyük fel, hogy kiskorunkban nagyon szerettünk olyasmit csinálni, amit szüleink nem néztek jó szemmel. Mondjuk szívesen lógtunk el a moziba iskola helyett. Hamar rájöttünk, hogy ezt lepleznünk kell, így rutinos füllentők lettünk. Valahányszor felelősségre vontak minket, mi már zsigerből gyártottuk a hihetőbbnél hihetőbb magyarázatokat. Ez annyira belénk égett, hogy később, felnőttként is, amint felelősségre vonást érzékeltünk, máris hárítottunk valamilyen kitalált magyarázattal. Ez a védekezési forma egy programmá vált. Olyankor is védekezünk, amikor erre nincs szükség vagy éppen káros. Nem kell más a beindításához, mint az az érzés, hogy valamit nem csináltunk jól.
Miért káros ez?
Mert ez egy gyerekkori viselkedésminta, ami a felelősség elhárításán alapszik.
Lehetnek esetek, amikor igenis jól csináltuk, és ilyenkor ki kellene állnunk a véleményünk mellett, ahelyett, hogy sumákolunk.
És lehetnek esetek, amikor a hibánkat fel kell vállalnunk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni.

Hogyan lehet transzformálni őket?

Transzformálni úgy lehet őket, ha az ember lemegy oda, ahol ezek az energiák vannak. Ha a tudatalattiba süllyedtek, akkor oda kell lemennünk értük. Márpedig a legtöbbször épp ott vannak.

A tudatosítás olyan, mint egy elemlámpa a kezünkben. A fényével meg tudjuk világítani a sötétben ijesztő árnyakat vető érzéseket és emlékeket. Onnantól az energia, az érzés átalakítható, felszabadítható. Erre jó eszközök az új perspektívákkal való megvilágítás, döntések meghozatala, az érzések megélése stb.

A második kulcs: Tudatosodás

A jó hír: amint a tudatalatti batyunk könnyebbé válik, rengeteg energiát visszanyerünk.

De mit tegyünk, hogy ne termeljük újra a batyut?

Meg kell tanulnunk ezekkel az érzelmi energiákkal bánni és feldolgozni őket, ahelyett, hogy lesüllyesztjük őket a tengerfenékre. Ez azt is jelenti, hogy meg kell tanulnunk “elengedni a logikus, racionális tudatunk kezét”, mert ebben nem tud segíteni. Az elfojtások nagy részéért ugyanis ő a felelős.

A másik tudatunk a már említett intuitív tudat (nevezhetjük intuitív énnek, jobb agyféltekés gondolkodásnak, mindenki ahogy szeretné). A racionális elme szemszögéből ez egy illogikus, szeszélyes és mélységesen megbízhatatlan részünknek tűnik. Hát ezt a szempontot is el kell engednünk, ha nem akarjuk boldogtalanságba betonozni magunkat.

Kezdjünk el barátkozni az intuitív tudatunkkal!

Azt kell megértenünk, hogy addig tűnik illogikusnak az intuitív tudat, amíg meg nem tanulunk a lineáris gondolkodásmódból átváltani a nem-lineáris, asszociatív,  nem ok-okozati gondolkodásmódba. Nem olyan nehéz. Bár a racionális elménk számára ezt egy bungee jumping kísérletnek tűnhet, és lehet, hogy idegesen igyekszik majd századjára is ellenőrizni az elméletünk kötelét, de tartsunk ki.

A racionálisabb, “mérnök alkatúaknak” ez a feladat kicsit nehezebbnek bizonyulhat. A mi racionális tudatunk még merevebb, a humánabb beállítottságú társainkénál.

Azonban gondoljunk arra, hogy az agyunk egy fergeteges számítógép, ami nem lineáris alapon működik. Egész szerkezete egy roppant összetett biokémiai és elektromágneses hálózat. A logikus elme rajta olyan, mint egy szimulációs program. Szimulálja, hogy ő egy lineáris rendszer, holott nem az. Mi programoztuk le, hogy olyan legyen, amilyen. Azt hiszi, hogy ő az operációs rendszer, hogy ő éltet minket. Ő azonban pusztán egy program, és mint olyan, bizonyos keretek között át is írható.

Az Online Tudatosság kurzus ezt a második kulcsot, a tudatosságot segít fejleszteni.

A harmadik kulcs: Pozitív hangolás

Időnként meg kell tanulnunk beengedni a pozitív érzéseket, a felszabadultságot és örömöt. Ez triviálisnak tűnhet, de nem az.

Az elzárkózók

Korábbi negatív és egyben téves elképzeléseink sokszor mindent megtesznek, hogy ezt megakadályozzák. Küzdenek az ellen, hogy mi ezeket az érzéseket felhőtlenül megéljük. (Egyik kedvencem a “Minden jó véget ér” felfogás. Ezzel bármilyen pozitív érzést azonnal felfüggeszthetünk. Pusztán a csalódástól való félelmünkben eleve negatívan hangoljuk magunkat, így nem érthet minket csalódás. Hiszen logikus. Hozzá kell szoknunk, hogy tudatalatti programjaink pont ilyennek. Sajátságos törvények szerint működnek.)

Tehát azoknak, akik valamilyen hiedelmük miatt nem engedik be a pozitív érzéseket, meg kell tanulniuk a tévhiteiket felismerni és átalakítani.

A sötéten látók

Azoknak pedig, akik eddig kifejezetten negatív érzelmekre voltak hangolva, meg kell tanulniuk magukat áthangolni.

Sok ember van, aki a pozitív érzéseket illúziónak érzi. Tudatuknak a valóságérzetet a negatív érzések és a szenvedés adják meg. Rá kell jönniük, hogy ez is pusztán egy hiedelem.

Elnézést, nem “kell”, pusztán megvan rá a lehetőségük. Azonban ha szabadnak szeretnének magukat érezni, akkor érdemes ennek minél hamarabb nekilátni.

A várakozók

Végül azoknak, akik arra várnak, hogy az öröm és boldogság valahonnan kívülről jön el majd, rá kell ébredniük, hogy a “majd”, és a különböző feltételek (“majd ha egyenesbe jöttem, “majd ha lesz valakim” stb.) csak arra jók, hogy eltávolítsák tőlünk azt, amit itt és most meg tudnánk élni.

Összegzés

Boldogtalanságunk belső, nem tudatosult érzéseinkből, feszültségeinkből és élményeinkből táplálkozik. Ennek oka, hogy érzéseinket, élményeinket nem tanultuk meg tudatosan feldolgozni. Ahhoz, hogy ezt a tudatalattiba süllyesztett batyut feloldjuk, ezeket az érzelmeket transzformálnunk kell. Ezt ott tudjuk megtenni, azon a szinten, amelyen az érzelmek tárolódnak, magyarul a tudatalattiban. A logikus tudatunkkal csak rágódni tudunk rajtuk, de érdemben kevés eredményt érünk el a mélyben fekvő érzésekkel szemben.

A batyunk feloldásával párhuzamosan el kell indulnunk a tudatosodás útján. Meg kell tanulnunk az érzéseket felismerni és keletkezésük során feldolgozni és átalakítani az energiájukat. Ebben a legfőbb eszközünk a tudatosságunk fejlesztése.

Harmadjára pedig, gondolkodásunkat, felfogásunkat pozitív irányba kell fordítanunk.

Ezen az Online Tudatosság Kurzuson igyekszem ehhez minden segítséget megadni, amit egy online kurzus keretében meg tudok.

Meditációs gyakorlat

A meditáció nem ördöngösség

Meditáció a belső feszültségek tudatosítására

Arra kérlek, hogy ülj le meditálni valahova, ahol kényelmesen és háborítatlanul tudsz ülni egy fél órát.

Ruha, fotel/szék/ágy legyen kényelmes, hőmérséklet kellemes, telefon, gyerek, házastárs, kutya-macska lecsendesítve stb.

Csukd be a szemed és lassan végy egy mély lélegzetet. Ahogy kifújod a levegőt képzeld el, ahogy egyre mélyebbre süppedsz a székedben, vagy a foteledben. Érezd a súlyodat. Minden egyes kilégzéssel lazítsd el egyre jobban az izmaidat és érezd, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre süppedsz a székben.

Pár percig figyeld ezt a kellemes ellazulás érzést a testedben. Ha nehezebben megy az ellazulás használhatod a fejtetőtől indított ellazulási módszert, vagy bármilyen módszert, amit szeretsz.

Utána, amikor elcsendesültél valamennyire (kezdők lehet, hogy az elején kevésbé jutnak mélyre, nem baj, a legkisebb változásnak is örülj! hamar belejössz!) arra kérlek, hogy tedd fel magadnak az alábbi 3 kérdést:

1.  Hogyan szoktam kezelni az érzéseimet? (Elfojtom? Másra zúdítom?)

Itt elképzelhetsz egy skálát, egy vonalat, aminek egyik vége a teljes elfojtás, a másik az érzelmek azonnali kirobbantása. Intuitívan figyeld meg, hol vagy a kettő között!

Vizualizáld az érzéseidet egy szimbolikus formában. Ez lehet bármi. Ez a szimbólum jelképezze az érzéseid összességét, nem kell hogy egyes érzéseket külön-külön elképzelj. Mit érzel, ahogy a szimbólumodat figyeled? Taszít? Vonz? Milyen ez a szimbólum? Mit üzen neked, akár a megjelenésével, akár a színével, akár szavakkal? Hogyan viselkedik a szimbólum? Hogyan szoktad kezelni?

Elképzelhető, hogy képek is feljönnek, régi emlékek, szituációk. Ne foglalkozz velük, hadd szálljanak el, mint a felhők. Most az a fontos, hogy azt tudatosítsd magadban meditációban, ahogy az érzéseket kezeled. Nem kell megoldanod egyelőre őket.

2. Érzek magamban feszültséget, elnyomott, tudat alatti érzéseket?

Itt is a lényeg a befelé figyelés. Figyeld egyszerűen a feszültséghez tartozó érzéseket, érzeteket. Hadd, hogy feljöjjenek ezek az érzetek.

Tipp: könnyebb egy-egy érzetet megfogni, ha hasonlítod valamihez. Például: Milyen ez a bennem levő feszültség? Olyan, mint egy kő a hasamban. Milyen ez a kő?… stb. Kommunikálhatsz is ezzel a feszültségérzettel, ha már eléggé ügyesnek érzed magad hozzá. Csak lazulj el, tedd fel a kérdésedet és figyelj befele a válaszra. Ne szűrd meg, ne ítéld meg, hagyd, hogy feljöjjön, bármi is legyen az. Megtudhatod ettől a feszültségtől mi a célja, mit üzen neked, hogyan jött létre. stb. Emlékezz rá, ez egy játék. Az sem baj, ha úgy érzed magadnak válaszolsz. A Lényeg, hogy ne agyalj, csak engedd, hogy az első érzetek amik eszedbe jutnak előjöjjenek. Ha a válaszok értelmetlennek tűnnek, ne csüggedj. Hagyd őket feljönni. A tudatban mindennek oka és célja van.

A cél: a belső feszültség és annak mértékének tudatosítása. Ez a feszültség a jele a tudatalatti batyu jelenlétének.

3. Mennyire terheli az életemet a tudatalatti batyum?

Itt érzékeld intuitívan a tudatalatti batyudat. Figyeld a súlyát, méretét. Akárcsak a feszültség esetében, ennek is adhatsz formát. Figyeld meg a jellemzőit, tulajdonságait a batyudnak. Figyeld meg, hogyan hat ki az életedre.

A kérdések között hagyj magadnak időt. Ne annyira gondolkodj a válaszon, mint inkább érezd. Bármi jön, ne értelmezd, vagy kritizáld az eredményt. Csak hagyd, hogy feljöjjön a válasz. Ha utána le is írod, hogy mire jutottál, azzal még jobban tudatosítod az eredményt.

Mit nyersz a gyakorlattal?

Ezzel a gyakorlattal először is tudatosítod mind a tudatos énedben, mind az intuitív énedben a tudatalatti batyudat és azt, hogyan jött létre.

A belső éned, tudatalattid ezt a tudást átemeli a megélés szintjére, tehát ez már nem sima “értem én” érzés lesz, hanem megélés.

A megélés pedig további felismeréseket hozhat magával, esetleg döntéseket attól függően, hol tartasz ezen az úton. Egyelőre a lényeg, hogy érezd, mit jelent számodra ez a tudatalatti batyu és az érzéseid.

Ahogy egyre jobban megismered a tudatalattidat, illetve én jobban szeretem a belső én kifejezést, rá fogsz érezni, milyen fontos hatással van az, ha a figyelmed fókuszába állítod azokat a területeket, amik eddig sötétben voltak.

Amint látni fogod mivel állsz szemben, már kezedben lesz a döntés szabadsága: mihez akarsz kezdeni a tudatalatti batyuddal és érzéseiddel?

katt-a-tobbi-leckehez

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Vélemény, hozzászólás?